Mezőkövesdtől 17 kilométerre északkeletre fekszik a Bükkalján, a Kácsi-patak mentén. A település már a bronzkorban is lakott hely volt, fejlett kultúrával. A honfoglalás után Örösúr nemzetségének a birtoka, nevét is a nemzetségből származó Tibold után kapta. Tiboldok a XVII. századig, a család kihalásáig birtokolták a falut, azután a leszármazottak osztoztak rajta.
Kezdetben Dorócnak, majd Darócnak nevezték. A Tibold család házasság révén a család Semseyekkel, Melezerekkel, Fáyakkal és még sok más családdal került rokonságba. A nemzettség különböző családjai birtokukra nézve 1347-ben megosztozkodtak s bár a többi családnak is van Darócon birtoka, a legnagyobb rész a nemzetségi birtokból a Tibold-családé lett. A falu nevét először 1332-35. évi pápai tizedjegyzék említi. A tizedként befizetett 5 garas arra enged következtetni, hogy a lakóinak száma 320 fő körül mozgott. A pápai lajstromban Doranch, Doronch, Doroch a neve. Okleveleinkben a XVI. században már Dorolch név is előfordul, de rendesen inkább Doroch nevet találunk. A török pusztítás nyomán és a kevés föld miatt a település elnéptelenedett. A 1688-as tizedlajstrom teljesen néptelennek írja le a falut. Az 1700-as évek elején császári parancsra betelepült székely és stájer családok népesítették be újra a völgyet. Nos Darócot legelőször a XIII. század vége felé említik levéltári dokumentumok annak kapcsán, hogy Zsigmond királyunk egy vadászat alkalmából a Tiboldi várban vendégelte meg a cseh urakat. A hely kiválasztásában bizonyára nagy szerepe volt a települést körül vevő dombok pincéiben érlelt bornak.
A XX. század első harmadában a lakosok 60%-a barlanglakásban élt. Egy korabeli híradás szerint 130 lakásban 1150 ember lakott. A többi bükkaljai településhez hasonlóan Tibolddarócon is fejlett volt a szőlő- és borkultúra.
A háború előtt a Törley pezsgőgyár innen szerezte be az alapanyag nagy részét. A környéken a szőlő mellett nagy hagyománya van a gyümölcstermesztésnek is.
